Feljövök a, feljövök a pince fenekéről, /ha tudok/

   Miután már lemásztam a hordó tetejéről. /Még/

   /:Ittam volna de hát nem volt, az a fránya boroshordó már üres volt,

   Hát ezért kellet nekem a hordóról lemásznom!:/

   Felmásztam a felmásztam a pince fenekéről, /is/

   Ennek láttán feleségem kitért a hitéből.

   /:"Mért ott iszol /Te/ ördögfajzat, adok neked vizet itt fent, ha szomjas vagy!"

   Igyon vizet csak az asszony, úgy fogom sajnálni./:

   

   Megálltam egy ablak alatt

   Zene : Pálkerti Zsuzsanna

   Szöveg : Gyimóthi  Elemér

   Megálltam egy ablak alatt valamikor nagyon-nagyon régen,

   Nótát énekeltem akkor, egy kék szemű kisleánynak szépen.

   Gyertya gyulladt az ablakban,   halvány fénnyel bólogatott lángja,

   Válasz volt ez odabentről, az estéli csendes szerenádra.

   Nem járok már arrafelé, asszony lett a régi kislány mára,

   Velem lakik egy kis házban, Ő lett az én hű szívemnek párja.

   /:Gyertya fénye boldog emlék, s valhányszor a szemébe nézek,

   Az estéli szerenádnak (is) köszönhetem, hogy ma vele élek.:/

   

   Meglátni és megszeretni

  

   Zene : Bognár  Gyula

   Szöveg :  Gyimóthi  Elemér

   Meglátni és megszeretni, nem volt nehéz téged,

   Hiszen szemed pillantása, mindig felém tévedt.

   Nézhettem én jobbra-balra, akármilyen lányra,

   Az arcukon ott csillogott, két szép szemed párja.

   Meglátni és megszeretni ugye, milyen szép volt,

   Ha esténként ránk mosolygott, az égről a vén hold.

   /:Mosolyával kísér minket, az életünk útján,

   Nincs is oka szomorkodni, közös utunk múltján.:/

   

   2005. Nótaolimpia Döntős Csárdás

   

   Megtaláltam mindazt benned

   Zene :  Bognár  Gyula 

   Szöveg  :  Gyimóthi  Elemér

   Megtaláltam mindazt benned, amire én vártam,

   Szeretetet megbecsülést,  /mit/ szüleimtől láttam.

   Azt a szót hogy "szeretlek én" pedig Ők csak nagyon ritkán mondták,

   Ha gond volt az életükben, egymás kezét szorosabban fogták.

   Megtaláltam mindent benned, megadta az élet,

   Szeretetnél többet ember, úgy érzem nem kérhet.

   /:Azt a szót, hogy " szeretlek én" mi is már csak nagyon ritkán mondjuk,

   Szó nélkül is érezzük azt, /hisz/ egymás kezét oly szorosan fogjuk.:/

   

     Megváltozott  amióta eltemettem

 

 Zene : Némethné  Kovács  Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Megváltoztam amióta eltemettem, véled boldogságom,

 Éjszakánként ébren alszom, mert tevéled elszállt minden álmom.

 Lapozgatom könyveidet, mindegyikről a te szemed néz rám,

 Szemeimből könnyek folynak, mert nem tudom hogy a holnap,

 Még mi rosszat mér rám?

 

 Megváltoztam nem tagadom, nem vagyok már én sem aki voltam,

 Amikor még veled együtt, boldogságról sok nótát daloltam.

 /:Mikor néha könnyes szemmel, egyet egyet eldalolok rólad,

 Úgy érzem hogy fogod kezem, mellettem vagy hisz-e nóták,

 Mind terólad szólnak!:/

 

 

 2002. Nótaolimpia Döntős Hallgató

 

 Messze repült a gólyapár

 Zene : Sztojkó Mihály

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Dóka Zsuzsa 

 

 Messze repült a gólyapár, üres maradt a nagy kerek fészek

 Keserű a sors azoknak, kik szívükben magányosan élnek.

 Nem szállhatnak messzi tájra, más sarkába ennek a világnak,

 Megbékélnek a sorsukkal, vérző szívvel egymagukban járnak.

 

 Visszajön a gólyamadár, tavasz táján mindig a fészkére,

 Visszahozza kicsi szíve, pedig nem néz sohase térképre.

 /:Jól tudja hogy csak itt talál, igaz otthont szerető párjával,

 Vígan szállnak fenn az égen, kelepelnek édes boldogsággal.:/

 

 

 Mikor jártál az erdőben ?

 

 Zene : Némethné Kovács  Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Mikor jártál az erdőben, mikor szedtél a szélén vadvirágot?

 Mikor adtál édes csókot, s mikor nézted könnyezve e világot?

 Mikor voltál olyan boldog, hogy azt mondtad, ilyen nincs az életben?

 S mikor láttad meg először /az/ öröm könnyét a másiknak szemében?

 

 Akkor jártál az erdőben, mikor együtt szedtük azt a virágot.

 Akkor adtál édes csókot, amelyikre minkettőnk már úgy vágyott.

 /:Akkor mondtuk legelőször, azt a szép szót egymásnak, hogy "szeretlek".

 És azóta tiszta szívvel őrzöm én e boldogságát szívednek.:/

 

 

 Mikor még a jó apámék

 

 Zene : Váradi  Sándor

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Mikor még a jó apámék, kis falunkban nótaszóval jártak,

 Hej Istenem a sok boldog, békés esték szép emlékké váltak.

 Énekeltek dalolgattak, ha szívüket öröm, s bánat érte,

 Már csak néhány ráncos ember, emlékezhet régi szép estékre.

 

 Visszavisznek az emlékek, álmaimban kis falunkat járom,

 Édesapám fehér haját, piros arcát magam előtt látom.

 /:Elrepültek a szép évek, az emlékek megmaradnak szépen,

 Már csak pár szál virág nyílik, moha zöldel egy-egy síremléken.:/

 

 

 Mindig másnak jutott

 

 Zene : Némethné  Kovács  Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Mindig másnak jutott az igazi öröm, nekem csak a bánat,

 Ennél jobban semmi, az ember szívének már soha nem fájhat.

 Én csak fájó szívvel járhatom az utcát, s élek e világban,

 Könnyem le nem törli, nem vigasztal senki, nyári éjszakában.

 

 Nem mosolyognak rám, odakint az utcán esténként a lányok,

 Köztük, mint egy árva, mindig csak egyedül, egymagamban járok.

 /:Nem hallgat meg senki, csak egy öreg cigány a csárda sarkában,

 Kit tán ott felejtett, nekem a jó Isten, s barátra találtam.:/

 

 

 2009. Nótaolimpia III. Helyezett Hallgató

 

 Mit hozhat még ez az élet ?

 

 Zene : Sztojkó Mihály

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Lukács Timea

 

 Mit hozhat még ez az élet, annak, aki eltemette párját ?

 Annak aki már egyedül járja végig, a temető útját.

 Megáll ott egy sírhalomnál, mit ellep a szeretet virága,

 Ott pihen az életének minden vágya, eltemetett igaz boldogsága.

 

 Akkor hoz még ez az élet, örömkönnyet mind a két szemébe,

 Ha unokái kézen fogják, s szeretettől csillog szemük fénye.

 /:A ragyogó kis szemeket, hogyha sírni majd sohasem látja, 

 Az lesz az Ő életének legszebb álma, sírig tartó örök boldogsága.:/

 

 

 Mulatgatok dalolgatok

 

 Zene : Lente  Lajos

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Mulatgatok dalolgatok, mint jó apám régen,

 Gyöngyvirágok nyíltak akkor, Anyám kiskertjében.

 Cigánybanda húzta szépen, legénynek meg lánynak,

 Hej de sok szép magyarnótát, muzsikáltak az édesapámnak.

 

 Mulatgatok dalolgatok, csak úgy egymagamban,

 A nótákban régi idők, emléke felcsillan.

 /:Ritkán szól a cigányzene, modern idők járnak,

 Kihalt már a gyöngyvirág is, kertjéből az édes jó anyámnak.:/

 

 

 Ne peregjen soha  könnycsepp

 

 Zene : Bognár Gyula

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Ne peregjen soha könnycsepp, a te két szemedből,

 Ezt kívánom névnapodra, igaz szerelemből!

 Kerülje el szíved-lelked, örökre a bánat! /Az/

 Én örömöm pedig az lesz, hogyha ez a kívánságom valósággá válhat.

 

 Sose bántson senki téged, sírnod sose kelljen!

 Az életed öröm legyen, boldogságban teljen.

 /:Névnapodon az köszöntsön, ki melletted élhet,

 Ha teljesül kívánságom, sok örömet tartogat még számunkra az élet!:/

 

 

 

 Nem bántottam senkit

 

 Zene : Bánfalvi  József

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Nem bántottam senkit, sem szóval, sem tettel,

 Éltem az életem, segítőkész szívvel.

 Előre köszönve, ifjúnak öregnek,

 Nem törődve azzal, hogy ők nem köszönnek.

 

 Nem bántottam senkit, ezt mások is tudják,

 Az irigyek mégis, rám a sarat szórják. (De)

 /:Elnézek felettük, s becsületes hittel,

 Megyek az utamon, tovább emelt fejjel.:/

 

 

 

 2009. Nótaolimpia Döntős Hallgató

 

 Nem csordogál a kis patak

 

 Zene : Horváth Zoltán

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Kreskai Ágnes

 

 Nem csordogál a kis patak, faluszéli kertek alatt, kiszáradt a medre,

 Benőtte a dudva, cserje, nem jár oda gólyamadár eledelt keresve.

 Nem őriznek arra gulyát, nem hallatszik esténként így a gulya kolompja, (de)

 Sokszor kondul temetésre az én kicsi szülőfalum öreg nagyharangja.

 

 Nem csordogál a kis patak, nem hajtja már tiszta víze (a) régi kicsi malmot,

 Ritkán megyek arrafelé, ezért aztán nem hallhatok sok szép madárhangot.

 /:Nem szól nóta a fonóba, tollfosztóba sem járnak már falunkban a lányok,

 De ha néha arra járok, faluszéli temetőben várnak csak barátok.:/

 

 

 

 Nem  egyedül  járok én már

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem egyedül járok én már, a boldogság útján,

 Kökény szemű kicsi asszony, jön velem az utcán.

 Szívünk lelkünk együtt örül, tavasznak és télnek,

 Mikor két szív egyet akar, könnyebb úgy az élet.

 Gyümölcseit együtt szedjük, ősznek és a nyárnak, 

 Szeretetben megértésben, a könnyek sem fájnak.

 /:Összetartunk jóban rosszban, ameddig csak élünk,

 Amíg tart a mi szerelmünk, jövőnktől sem félünk.:/

 

 

 

 Nem került el a boldogság

 

 Zene : Némethné Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem került el a boldogság, mintha az a világon sem volna,

 Reám talált mint egy álom, csillagait régóta rám szórja.

 Megtaláltam azt az asszonyt, akivel a napjaimat töltöm,

 Akinél csak egy asszony volt, drágább nekem itt ezen a földön.

 

 Nem került el a boldogság, a csillaga kíséri az éltem,

 Ennél többet az Istentől, életemben én soha nem kértem.

 /:Mert az aki megszült engem, a legszentebb asszony volt a földön,

 Minden könnyem köszönetem, én utána fel a mennybe küldöm.:/

 

 

 

 Nem nősülök meg én soha

 

 Zene : Váradi  Sándor

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem nősülök meg én soha, férjhez mentek előlem már a lányok,

 Tisztességes feleséget ilyen korban, én már úgy sem találok.

 Senkit ezért nem okolok, mindenkinek van valami hibája,

 Van aki csak örömében, jó kedvében zendít rá egy nótára.

 

 Én is olyan legény vagyok, korán reggel fütyörészek, nótázok,

 Esténként meg menyecskékkel, szép lányokkal azért el-el cicázok.

 Nem mondhatja senki se rám, belőlem az akarat is hiányzik,

 Csak hát én azt nem szeretem, ha csók mellett valami is hibádzik.

 

 Öreg legény nem vén legény, ezt már sokan rádalolták kottára,

 Nem is rendes magyar ember, kinek nincsen igazi szép nótája.

 /:Próbáltam én megnősülni, cseréltem már édes csókot eleget,

 Aki szereti a nótát meg a jó bort, rossz ember már nem lehet!:/

 

 

 

 Nem osztják a boldogságot 

 

 Zene : Bánfalvi József

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem osztják a boldogságot, gazdagságot egyformán az égbe,

 Kinek sok jut kinek kevés, az életet senki nem így kérte!

 Boldog, kinek a több jutott, vagy csak úgy tesz, mintha boldog volna,

 Szegénynek meg nem jut soha, egy jó falat az asztalra, déli harangszóra.

 

 Igaz hogy a boldogságot, gazdagságot senkitől nem kértem,

 Nekem is a kevés jutott, de én így is oly vidáman éltem.

 /:Nem vágytam a gazdagságra, boldogságom mégis megtaláltam,

 Tiszta szívvel üres zsebbel, de mindenkor emelt fővel, a világot jártam.:/

 

 

 

 Nem tagadom én el

 

 Zene : Váradi  Sándor

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem tagadom én el, hogy felétek jártam,

 Szép tavaszi estén, kaputokban álltam.

 Hiába vártam rád, mással mentél bálba,

 Én meg elballagtam, földig megalázva.

 

 Nem tudod tagadni, mért nem lettél boldog,

 Így büntet az élet, (de) ez már a te dolgod.

 /:Nem bántottalak én, nem szórtam rád átkot, (Mert)

 Megtaláltam én az igaz boldogságot.:/

 

 

 Nem úgy vettem boldogságom

 

 Zene : Némethné Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem úgy vettem boldogságom, megküzdöttem érte,

 Sokat vártam arra is, míg szívemet elérte.

 Nem adták azt ingyen, no, de nem is pénzért,

 A szívemet adtam érte, amikor azt kérték.

 

 Nem érdemes boldogságot csak úgy pénzért venni,

 De, ha nagyon vágyunk reá, elébe kel menni.

 /:Adni is kell érte, szeretetet nem pénzt,

 Szívünk minden boldogságát, lelkünk minden kincsét.:/

 

 

 2005. Nótaolimpia Döntős Hallgató

 

 Nem vagyok én már fiatal

 

 Zene : Somogyvári Imre

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Gránát Zsuzsa 

 

 Nem vagyok én már fiatal, az életben van még egy nagy vágyam,

 Hogy egyszer majd mulathassak, dalolohassak a kis unokámmal.

 Nincs helye az én szívemben, sem sírásnak sem szomorúságnak,

 Inkább van az örök ifjú, szívből jövő szép magyar nótának.

 

 Vígan járom az utcákat, tiszta szívvel, lelkiismerettel,

 Ezt a néhány magyar nótám, hagyom rátok, igaz szeretettel.

 /:Majd  ha egyszer elköltözöm, s odafentről vissza-visszanézek,

 Fogjátok már Ti dalolni, mert tudjátok, milyen nagyon szépek.:/

 

 

 

 Nem volt nekem még szerencsém

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nem volt nekem még szerencsém, ebben az életben,

 Kérdezgetem az Istentől, ellene mit tettem?

 Mért méri rám csak a rosszat, (a) jóból nem ad semmit,

 Mi a bűnöm hogy nem kapok, legalább egy csöppnyit?

 

 Hogyha nékem az életben, (egy) kis szerencsém lenne,

 A jó Isten két kezével, többé már nem verne,

 /:Boldog ember volnék én is, mint a sok-sok másik,

 Kinek álma az életben, valóra is válik!:/

 

 

 

 2002. Nótaolimpia Döntős Csárdás

 

 Névnap csárdás

 Zene : Pálkerti Zsuzsanna

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Bagdi Erzsi 

 

 Névnapozni gyűltünk össze, még az elmúlt héten,

 Köszöntve az ünnepeltet, ahogy illik: szépen.

 Csárdást jártunk, jó bor mellett szólt a magyar nóta.

 Szép szokás ez már minálunk évtizedek óta.

 

 Az asztalnál kicsik, nagyok jókedvűen ülnek,

 Együtt van az egész család, már az is egy ünnep.

 /: Női: Mikor pedig oly vidáman, nyugovóra tértünk,

 Boldogság ült szívünkben, mert szeretetben élünk.

 Férfi: Mikor pedig hajnal tájban, nyugovóra tértünk,

 Sajgott a láb szédült a fej, de jól esett nékünk.:/

 

 

 

 Nincs már hitem imátkozni

 

 Zene : Varjasi  Ildikó

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Nincs már hitem imádkozni, vasárnap a templomba eljárni,

 Nem hittem hogy valamikor, (az) egyedüllét ennyire fog fájni.

 Kerülöm az Isten házát, esténként csak a kocsmákat járom,

 Búsan szóló nóta mellett, borospohár lett az imádságom.

 

 Amikor majd utoljára, a templomba mégegyszer betérek,

 És elrontott életemért, az Istentől bocsánatot kérek.

 /:Bocsássa meg gyengeségem, mely sorsomnak volt az okozója,

 Vigaszt nyújtó két kezével, rózsáit majd a síromra szórja.:/

 

 

 

 Olyan szépen mondtad

 

 Zene : Némethné  Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Olyan szépen mondtad, valamikor régen, hogy szeretlek téged!

 Láttam a szemeden, azon a szép kéken, hogy szívedből érzed.

 Emlékszel hogy hányszor mondtuk ezt egymásnak, sok szép holdas estén,

 Míg jegygyűrüt húztam, a gyűrüs ujjadra, s végleg enyém lettél.

 

 Teltek múltak évek, s mennyi mennyi szépet, mit együtt átéltünk,

 Mindig mosolyogva, egymás kezét fogva, gyermeket neveltünk.

 /:Kirepült már ő is, megtalálta párját, elhagyta a fészket,

 Megköszönöm néked, hogy mellettem élted, ezt a negyven évet.:/

 

 

 

 Öreg fodrász csárdása

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Őszbe borult már a hajam, meg is ritkult a fejemen mostanra,

 Nem kell nekem hát a fodrász, hogy lenyírja nyár elején kopaszra.

 Fésűre sincs már szükségem, kobakomat megvakarni ott nekem a tíz ujjam,

 Ha egy pár szál hosszúra nő, magam vágom hisz fodrásznak tanultam.

 

 Tisztességes szakmát adott énnekem, az édesapám kezembe,

 Azt mondta hogy nem oly nehéz, de mindenkor vigyázzak a kezemre!

 /:Mert a fodrász nem tévedhet, ha kezében ott az olló, meg az éles borotva,

 Ezért aztán jól vigyázzak, minden elém került nyakra kobakra!/:

 

 

 

 Öreglegény maradt az én

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Öreglegény maradt az én legkedvesebb, gyerekkori barátom,

 Néha napján barátságból, egy kis borral én aztán őt megszánom.

 Vigasztalom biztatgatom, keressen egy jóravaló menyecskét,

 Mostanában nem szólják meg, (ha) lagzi előtt elhozza a kelengyét!

 

 Nem fogad szót az én komám, hiába is biztatom a dologra,

 Pedig lenne még leány is, ki boldogan akadna a horogra.

 /:Nem adja a legénységét, ne morogja őt az asszony, se anyós, (Hisz)

 Akad neki a horogra, lagzi nélkül, menyecske is  kikapós!:/

 

 

 

 Panaszkodni sose szoktam

 

 Zene : Varjasi Ildikó

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Panaszkodni sosem szoktam, nem tartottam én okos dolognak,

 Hiába is tettem volna, segíteni rajtam úgy sem szoktak.

 Eldurvult az egész világ, mindenki a maga útját járja,

 Mindegy az hogy egyedül él, vagy van mégis egy igaz barátja.

 

 Panaszkodni sosem szoktam, nem késztetett az életút arra,

 Bár sok rosszat tapasztaltam, nézhettem én jobbra épp vagy balra.

 /:A sok rossz közt megtaláltam, merre vigyen az életem útja,

 Ezt az utat megtalálni, bizony nem is minden ember tudja.:/

 

 

 

 Papnak szánt az öregapám

 

 Zene : Lente Lajos

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Papnak szánt az öregapám, valamikor engem,

 Lebeszélte a jó apám, erről akkor menten.

 Azt mondta az ő fiából, nem lesz templomszolga,

 Nem zsoltár kell a legénynek, hanem magyarnóta!

 

 Megfogadtam apám szavát, én mindenben bátran,

 Legény fejjel templom mellé, a csárdába jártam.

 /:Cigánybanda dobogója, lett nekem az oltár, 

 Apám kedves sok nótája, a legszenttebb zsoltár.:/

 

 

 Pünkösd vasárnapján

 

 Zene : Pálkerti Zsuzsanna

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Pünkösd vasárnapján, a templomba jártam,

 Csendes imaszóval, vigasztalást vártam.

 Vigasztalást várt ott, az én árva lelkem,

 Isten a tanúm rá, (én) rosszat sose tettem!

 

 Kis templom harangja, szólt hozzám mint ének,

 Kinek az életét, széttörték az évek.

 /:Megloptak megcsaltak, kikacagtak engem,

 Isten a tanúm rá, (hogy) nem ezt érdemeltem!:/

 

 

 

 Rába parti csárdás

 

 Zene : Némethné Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Mórichida Árpás ölelik a Rábát, két oldalról,

 Kisbabot Bodonhely egymásra tekinget, át a partról.

 Sebesvízü Rába folyó, ha megárad,

 A falvakra ilyenkor, nagy veszély támad,

 /De/ Szentmihály meg Csécsény, /is/ dalolgatnak békés barátságról.

 

 /Ha/ Rába partját járja, Juliska meg párja, szép kettesben,

 Cserélik a csókot, mert hát az nem káros, /a/ szerelemben.

 Sebesvízű Rába folyó, ha megbékül,

 /:Kisfalunkban lenn a partján, lagzi készül,

 /Mert/ Rábaparti ember régóta él itt lenn, /már/ szeretetben.:/

 

 

 

 Ráborult már a hideg  ősz

 

 Zene : Varjasi  Ildikó

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Ráborult már a hideg ősz, a Bakonyi tájra,

 Sűrű szürke ködtakaró, ült az öreg fákra.

 A lehullott avar csendjét, nem zavarja semmi,

 Nem járja az öreg erdőt, ilyenkor már senki,  ilyenkor már senki.

 

 Elköltöztek madarai, mókusa is alszik,

 Elmaradtak a sok vidám, kiránduló partik.

 /:Az elszáradt levelekkel, megállt ott az élet,

 De amikor új tavasz jön, minden újra éled, az erdő felébred.:/

 

 

 

 Sir zokog az akácerdő

 

 Zene : Dr. Kikli  Tivadar

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Sír zokog az akácerdő, vihar tombol, eső veri az öreg fák lombját.

 Egy bakonyi kis faluban barna legény, szomorúan dalol egy szép nótát.

 Szép kislányról szól a nóta, hej de sokszor eldalolta ablakánál állva,

 Amikor még tavasz virult, napsugár hullt minden reggel a vén akácfákra.

 

 Viharverte vén akácok, elhullatott lombjukkal már a múltat siratják,

 Abban a szép kis faluban, de régóta nem dalolnak, nem szólnak a nóták.

 /:Az akinek szólt a nóta, más asszonya lett azóta, más csókja ég ajkán,

 Az a szegény barna legény, kint pihen a temetőben, ott a Bakony alján.:/

 

 

 

 Sógor csárdás

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Sógor sógor elfogyott a sok jó bor, a hordódból látom,

 Hogy belőle megkináljál, oly szomjasan, már hiába várom.

 Ne hívjál te engemet hát, pincédnek a mélyére,

 Üresen kong a fahordód, mindhiába ülhetünk le melléje.

 

 Sógor sógor nem gondoltam, hogy valaha veled így megjárom,

 Hogy megittad a borodat, kedves sógor, azt nagyon sajnálom.

 /:Kiürültek a hordóid, szépen már énnélkülem,

 Nincs több borod kedves sógor, mától kezdve légy te az én vendégem!:/

 

 

 

 Sosem voltam én még

 

 Zene : Bognár Gyula

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Sosem voltam én még, feketébe végképp, meg szőkébe sem szerelmes,

 Pedig mondják régen, mellettük az élet, de szomorú és keserves.

 Huncut szemük csalfa hamis, játszik a legénnyel,

 Mire rájön szegény, ráfogják, hogy: "elég nagy baj van a kis fejével!"

 

 Nem is lettem aztán, egyikbe sem pajtás, én úgy igazán szerelmes,

 Megtaláltam régen egy barnában kérem, az igazi szép szerelmet.

 /:Nem is történt nálunk hiba szerelmi dologba,

 Más kárán tanultam, bizony mondom így van, már meglett ember koromba!:/

 

 

 

 Szeretetben boldogságban

 

 Zene : Varjasi  Ildikó

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Szeretetben boldogságban szeretnénk, még sok szép évet élni,

 Ennyit és már semmi többet, szeretnénk a jó Istentől kérni.

 Egészségben békességben, kézen fogva járni e világban,

 Deres fővel tanítgatni, gyönyörködni a kis unokákban.

 

 Hogyha mindazt  amit kérünk, megadná még nekünk a jó Isten,

 S mindannyian elmondhatnánk, hogy én ezért mindent meg is tettem. (Mert)

 /:Nem elég a szeretetet, boldogságot az Istentől kérni,

 Életünket születéstől (a) halálunkig úgy kellene élni!:/

 

 

 

 2002. Nótaolimpia Döntős Hallgató

 

 Szeretlek  míg élek

 

 Zene : Pálkerti Zsuzsanna

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Szabó Eszter 

 

 De jó lenne tudni, mit hoz még az élet?

 Meddig rakhatjuk még együtt, a kis fészket?

 Meddig hajthatom még fejem, a válladra?

 Meddig adhatok még csókot, az ajkadra csókos kis ajkadra?

 

 Eljön a búcsúnap, mindenkinek egyszer.

 Nem élhet e földön, örökké az ember,

 /:Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet.

 Igaz boldogság volt véled ez az élet, szeretlek míg élek!:/

 

 

                                             

 Szeretném az őszi erdőt

 

 Zene : Domonkos Kázmér

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Szeretném az őszi erdőt, az ezer színben tündöklőt,

 Lombhulláskor veled végig járni.

 Rég megvénült cserfa alatt, merre egykor utunk haladt,

 Kézen fogva egymás mellé állni.

 Felidézni jót és szépet, megkönnyezve sok emléket,

 És azokat mind újra átélni,

 Együtt töltött sok-sok évet, csillagfényes szép estéket,

 Égiektől mind-mind visszakérni.

 

 Lombhullató cserfaerdő, ágaival integető,

 Minden fája boldogságunk nézi.

 Szél zúgatta öreg dombon, bibor színű őszi alkony,

 Örömünket velünk együtt érzi.

 /:/Mert/ Olyan szép a mi életünk, melyre mindig büszkék leszünk,

 Ameddig csak itt a földön élünk,

 Valóság a boldogságunk, valóra vált sok szép álmunk,

 Ennél többet mi már nem is kérünk.:/

 

 

 

 Szerette az öregapám

 

 Zene : Bense Sándor 

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Szerette az öregapám, a jó vörösbort,

 Nem ivott ő pohárból, csak mindig kupából.

 Nóta mellett mulatott, sok kedves baráttal,

 Nem törődött ilyenkor, a cudar világgal.

 

 Szeretett az öregapám, nagyon mulatni,

 Szerette kedvenc nótáját, el-elhúzatni.

 /:Nóta közben gyakran ürült, boros kupája,

 Teletöltve szebben szólt, a kedvenc nótája.:/

 

 

 

 Szigetközi öreg fűzfák

 

 Zene : Sztojkó  Mihály

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Szigetközi öreg fűzfák, Duna partján szomorúan állnak,

 Elhullatott lombjuk nélkül, éltet adó folyóvízre várnak.

 A leszáradt leveleik, ott porladnak a Duna medrébe,

 Mióta a rossz emberek, beleszóltak az élet rendjébe.

 

 Szigetközi öreg fűzfák, hogyha egyszer mesélni tudnának,

 Elmondanák a bánatát, keservét e megcsonkított tájnak.

 /:Valamikor milyen szépen virágoztak, mindig tavasz táján,

 Sátrat vontak csónakunkra, dús lomjukkal lent a Dunapartján.:/

 

 

 

 Szüret táján születtem

 

 Zene : Bognár Gyula

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Szüret táján születtem, nem véletlen lettem a bor barátja,

 Mégse nézek minden este, fenekére én a boros pohárnak.

 Betartom hát a mértéket, vidám, nótás kedvel élem világom,

 Ha fülembe cigány húzza, nincsen nálam boldogabb a világon.

 

 Bor nélkül  nóta nélkül, nem ér semmit ez az élet számomra,

 Szerelem és asszony nélkül, réges-régen el lennék én kárhozva.

 /:A szerelem fiatalít, az én párom igaz kincse éltemnek,

 A bor pedig egészséget, életerőt ad a piros vére.:/

 

 

 

 Találtam egy boritékot

 

 Zene : Gyémánt Ferenc

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Találtam egy borítékot, szekrényünk aljában,

 Édesanyánknak címezték, még leány korában.

 Kisasszonynak szólította, (a) levél feladója,

 Nem volt neve beleírva, csak egy régen elfeledett nóta.

 

 Azt a nótát valamikor, jó apánk dalolta.

 Úgy dalolta mint hogyha, egy angyalkához szólna.

 /:Az az angyal jó anyánk volt, sajnos ő sincs vélünk,

 (Most) Őrangyalként vigyáznak ránk, odafentről, ameddig csak élünk.:/

 

 

 

 Találtam egy kis füzetet

 

 Zene : Némethné Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Találtam egy kis füzetet, réges-régen megsárgult lapokkal,

 Tele volt az gyöngybetűkkel, rajzolgatott szép régi dalokkal.

 A jó Anyám írta őket, halványan van neve aláírva,

 De az látszik hogy azokat, valamikor a bánata súgta.

 

 Ezt a régi kis füzetet, nem adom én soha senki másnak,

 Mért is adnám írójának vigasztalást, már úgy sem adnának.

 /:A megsárgult füzet lapok, gyöngybetűi hiába oly szépek,

 Megfakultak s írója /is/ lakója, egy régi temetőnek.:/

 

 

 

 Talán jobb is hogy igy történt

 

 Zene : Sztojkó  Mihály 

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Talán jobb is hogy így történt, nem tudtalak szeretni sem téged,

 Nem hullattam könnyet érted, boldog úgy sem lettem volna véled.

 Időben volt az elválás, így nem maradt bánat a szívünkben,

 Hogyha néha találkozunk, azt úgy tesszük, mint két ismeretlen.

 

 Talán jobb is  hogy így történt, boldogok mi úgy sem lettünk volna,

 E nóta is csalódásról, boldogtalan szerelemről szólna.

 /:Megtaláltad te is párod, ahogy én azt már akkor megtettem,

 Megleltük a boldogságot, külön-külön ebben az életben.:/

 

 

 

 Tavaszi csárdás

 

 Zene : Bánfalvi  Józef 

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Erdőn mezőn nyílik a sok vadvirág, tavasz van már odakünn a határban,

 Virágzik az orgona és gyöngyvirág, kicsi kertünk napsütötte sarkában.

 Május hozza szívekbe a szerelmet, kis madár is dalolva száll az ágra,

 Énekelnek reggeltől ott estélig, s fészket raknak hű párjukkal a fákra.

 

 Tavasz táján nyílik a szerelem is, sok-sok legény és kisleány szívében,

 Lángra gyújtja a még alvó szíveket, csillog a szép szerelem a szemükben.

 /:Rájuk talál az igazi boldogság, este-reggel csókot csókkal cserélnek,

 Ha megőrzik ezt a tiszta szerelmet, akkor bizony sok szép tavaszt megérnek.:/

 

 

 

 Tele szórta az őszi szél

 

 Zene : Némethné  Kovács  Magda

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Tele szórta az őszi szél, kis kertemet sárgult falevéllel,

 Átszínezték a hajam is, elszállt évek hófehér festékkel.

 Napégette arcomra meg, mély barázdát szántottak az évek,

 Vidám dalos jókedvemet, szomorúvá váltotta az élet.

 

 Szivemhez nőtt kiskertemben, ez a sorsa ősszel a levélnek,

 Dér lepi be a hajunkat, hisz ezt hozzák az elszálló évek.

 /:A barázdált arcunkat csak, az unokák kacaja simítja,

 Régen elmúlt ifjuságát, őszült ember, nótákban siratja.:/

 

 

 

 Testvéri szeretet

 

 Zene : Varjasi  Ildikó 

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Van egy kicsi csendes falu, néhány utcasorral,

 Takaros kis régi házak, boldog gyermekkorral.

 Meg-megcsillan a szemünkben, néha egy-egy könnycsepp,

 Mert míg oda együtt jártunk, volt az egy szép ünnep.

 

 Széjjelszórt e cudar élet, minket testvéreket,

 Összetart a vérző szívünk, testvéri szeretet.

 /:Szülők nélkül s nélkületek, élünk már régóta,

 Emléketek közös kincsünk, s néhány magyar nóta.:/

 

 

 

 Üres szülői ház

 

 Zene : Dr. Kikli Tivadar

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Üres szülői ház, nem lakja már senki,

 Mégis milyen jó úgy, néha oda menni.

 Hófehér falakon kopott, ságult képek,

 Boldog gyermekkorról, sok szépet mesélnek.

 

 Hosszú keskeny udvar, korhadt galambdúccal,

 Öreg szőlőlugas, egy kerekes kúttal.

 /:Valaha akácos volt, a kert végében,

 A ház lakói már, künn a temetőben.:/

 

 

 

 Vallomással tartozom én

 

 Zene : Domonkos Kázmér

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Vallomással tartozom, én mindenkinek,

 Kik ismernek akik ma is, szebbre jobbra vágynak.

 Nem vagyok én olyan ember, mint amilyent nótázgatva,

 Kint az utcán, napról-napra látnak.

 Nem vagyok én olyan gazdag, mint azt sokan gondolják,

 Vagy épp másoknak rólam, néha mondják,

 S így vettem szívemre mindig, a magamé mellé,

 Sokak bizalmasan, nekem elsírt gondját.

 

 Vallomással tartozom én, mindenkinek,

 Bár régesrég tudom már, hogy hála nem jár érte.

 Ha másokért sokat teszek, akkor sem,

 Ha tőlem szóban úgy igazán, ezt senki sem kérte.

 /:A jó Isten jóságomért tudom, egyszer megjutalmaz,

 Ahogy mások, gyakran hangoztatják,

 Mert szívemre vettem mindig, a magamé mellé,

 Sokak bizalmasan, nekem elsírt gondját.:/

 

 

 

 Hát én azóta ,,  SZERETEM A MAGYARNÓTÁT "! 

 Tisztelettel  : ,, NÓTÁSPAPA "

 2009. Nótaolimpia Döntős Hallgató

 

 Változik az ember

 

 Zene : Némethné Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 Énekelte : Bakó István

 

 Változik az ember, változik az élet,

 Ne sirasd a múltat, vissza úgy sem térhet.

 Ne ejts azért könnyet, aki egyszer elment,

 Van amikor néha a legjobb barátja csalja meg az embert.

 

 Hozhat még az élet, számodra is szépet.

 Amit őszült fejjel, szíved még remélhet.

 /:Változik az ember, változik a lélek, (már)

 Te sem vagy a régi, meglátszanak rajtad (a) gyorsan elszállt évek.:/

 

 

 

 Vándorútját járja

 

 Zene : Varjasi  Ildikó

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér 

 

 Vándorútját járja, a vén Hold az égen,

 Szép tavaszi estén, nyáron, ősszel, télen.

 Be-betekint néha, egy kislány(legény) ablakán,

 Alszik-e vagy ébren, még vár valakit tán?

 

 Véle járom én is, az élet utamat,

 Reménykedve várok, még egy szép új tavaszt,

 /:Hogy megtaláljam azt, a nyitott ablakot,

 Hadd lásson a vén Hold, két embert boldogot!?/

 

 

 

 Végig jártam szülőfalum

 

 Zene : Némethné  Kovács Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Végigjártam szülőfalum, megváltozott sok-sok kedves régi kis utcáját,

 Nem találtam ott már sehol, rég elmúlott ifjúságom sok kedves barátját.

 Kegyetlen velem az élet, elvitte mellőlem őket csendes temetőbe,

 Ha az utam odavezet, szívem-lelkem arcot keres, emlékük idézve.

 

 Velük jártam végig sokszor, esténként és éjjel olykor, s adtunk szerenádot,

 Azt most már hiába járom, keresem, de nem találom /a/ sok kedves barátot.

 /:Emlékük a szívemben él, az a sok szép régi emlék nem ment veszendőbe,

 Őket ugyan elsirattam, /de/ emlékükről verset írtam, s nóta lett belőle.:/

 

 

 

 Visszajárok kisfalumba

 

 Zene :  Szórádi  Árpád

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Visszajárok kisfalumba, vissza visznek oda az emlékek,

 Könny áztatja szemeimet, amikor az ősi földre lépek.

 Megállok a templomunknál, ott ahol a keresztséget kaptam,

 Cseréptetős kis ház előtt, amelyben a szüleimmel laktam.

 

 Visszajárok kisfalumba, visszahúz a szívem oda engem,

 Ahol annyi szeretetet, símogatást kapott ifjú lelkem.

 /:Nem feledem el én őket, mélyen őrzöm szívemben lelkemben,

 Hiszen ott már minden emlék, egy sírhalom künn a temetőben.:/

 

 

 

 Visszavágyom a falumba

 

 Zene : Fábián  Ferenc

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér

 

 Visszavágyom a falumba, ahol én az ifjúságom éltem,

 Pedig más lett ott az élet, barátom is alig maradt nékem.

 Mégsem tudom elfeledni, gondolatom visszaszáll a tájra,

 Odavágyom ahol most is, visszavár az édesanyám háza.

 

 Régi utcák régi házak, de jól esik emlékezni rátok,

 Életemet szebbé teszik, melengetik azok a szép álmok.

 /:Bólingatnak az akácok, régen elmúlt, boldog ifjúságra,

 Úgy őrzik az emlékeket, mintha minden most is hazavárna.:/

 

 

 

 Volt egy nóta régi nóta

 

 Zene : Varjasi  Ildikó 

 Szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 Volt egy nóta régi nóta, valamikor az apánk dalolta,

 Ha felcsendült az ajkáról, könnyek hulltak mindig az arcunkra.

 Sírva húzta a prímás is, zokogott az öreg hegedűje,

 Siratott egy szegény asszonyt, kinek ő volt egykor szemefénye.

 

 Az a nóta elfeledve, az sincs aki nekünk eldalolja,

 Híres prímás eltemetve, vonójával csendes sírhalomba.

 /:Jó apánk is rég ott pihen, kis falunknak temető kertjében,

 Azt a nótát régi nótát, együtt mondják odafent az égben.:/

 

 

 

 Volt egy szőke s néhány barna

 

 Zene : Némethné  Kovács  Magda

 Szöveg : Gyimóthi  Elemér 

 

 Volt egy szőke s néhány barna, szép szeretőm nékem,

 Fekete még egy sem akadt, de nem is keresgéltem.

 Az a szőke meg hamis volt, nem fáj szívem érte,

 A barnák közt válogattam, biz  Isten megérte, biz  Isten megérte.

 

 Nem kell szőke  sem fekete, csak az az egy barna,

 Akit én kiválasztottam, szívemre hallgatva.

 /:Megkértem hát a kezét is, ő lett az én párom,

 Igaz tiszta szerelemmel, a karomba zárom, két karomba zárom.:/